végeszakadatlan
végeszakadatlan [e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ul (választékos) Olyan, aminek nem akar vége szakadni, ami látszólag nem ér véget; beláthatatlanul hosszú. A katonák végeszakadatlan sorban meneteltek. Beszélt, beszélt, végeszakadatlanul. A „hegedősök” … énekelnek végeszakadatlan hősdalokat a kimúlt erősről. (Jókai Mór)
II. határozószó (régies, választékos) Véget nem érve, végeszakadatlanul. Noémi … nem bírta többé könnyeit visszatartani, zokogott hevesen, végeszakadatlan. (Jókai Mór)
