végzés
végzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A végez (3) igével kifejezett tevékenység, ill. ennek folyamata; az a tény, hogy vmit végeznek (3). Munka végzése; feladat végzése közben. A korrektúra végzése nagy figyelmet kíván.
2. (hivatalos) Írásba foglalt v. szóban közölt, kihirdetett hivatalos döntés. Bírói, hatósági, hivatalos végzés; betiltó, elutasító, kedvező végzés; a végzés értelmében; végzést hoz; kihirdeti a végzést. Két hétig várt a végzésre. || a. (hivatalos) Az ezt magában foglaló hivatalos irat. A végzés kiadása; végzésben értesít vkit vmiről. Megkapja a végzést. Az esküdtek a kész ítéleteket, végzéseket a [szolgabíró] szobájába vitték naponkint egyszer aláíratni. (Mikszáth Kálmán) || b. (vallásügy v. régies, költői) Istenség elhatározása, döntése. Légyetek hát jövő fársángig békével, | S elégedjetek meg Vénus végzésével. (Csokonai Vitéz Mihály) Magához inti fénybe öltözött | Gábort … | Ez Isten és a jobb lelkek között | Örömkövet … Ez földre a menny végzésit lehozza. (Arany János–Tasso-fordítás)
3. (elavult, költői) Végzet (2). Már hát külön választ a végzés bennünket. (Csokonai Vitéz Mihály) Légyen a végzés utain szerelmünk Angyala társad. (Berzsenyi Dániel)
Szóösszetétel(ek): végzéshozatal.
végzési; végzésű.
