vélekedik
vélekedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (csak jelentő mód jelen időben, népies) vélekszik ..kesztek [ë-ë] v. ..kszetek [ë-ë v. e-ë], ..kszenek [e-e] v. ..kesznek [ë-e] (választékos)
1. Vmilyen véleményt, ítéletet alakít(ott) ki, alkot(ott) magában vkiről, vmiről, vmilyen véleménye van róla. Helyesen, helytelenül, kedvezőtlenül vélekedik vkiről, vmiről. Hogy vélekedel a helyzetről? Uraságod … gondolom, kívánatosnak látja, tőlem magamtól megérteni, hogy mint vélekszem e kérdésről. (Szalay László) Nem bízol bennem, látom, hát tanúlj Felőlem jobban vélekedni polgár. (Madách Imre) || a. (ritka) Véleményét szóval nyilvánítja, kifejezi. Szerettem volna feleségül venni. – Vélekedett az obsitos huszár. (Mikszáth Kálmán)
2. Valószínűnek, lehetségesnek tart, vél v. vmilyennek elképzel, hisz vmit. Úgy vélekedem, hogy ezután már javulás várható. Külföldön régebben sokan úgy vélekedtek Magyarországról, hogy a puszta, a csikósok és betyárok országa. Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy | vitézi társaság lesz célja. (Katona József)
vélekedő.
