velőtrázó
velőtrázó [e] melléknév -n v. -an, -bb, (választékos)
Olyan erős, rendsz. váratlan és éles <hang, főleg sikoly>, amely a hallgatóban rendkívüli ijedséget v. megrendülést kelt, és testét is megremegteti. Velőtrázó kiáltás, ordítás, sikoly; velőtrázó hangon kiált; velőtrázó(a)n sikolt. Velőt rázó, mély sóhajok keringnek. (Reviczky Gyula) Arra riadt fel …, hogy éjjeliszekrényén a telefon velőtrázóan csenget. (Hunyady Sándor)
