vérér
vérér [r-é] főnév (rendsz. többes számban)
(ritka) Ér [2] (1), kül. verőér v. visszér. Elcsöndesül a beteg lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vminek a vérerei: vmely szervezet v. közösség életének legfontosabb erőközpontjai. Mozgásba hozták az elzsibbadt nemzettest vérereit. (Kemény Zsigmond) || b. Hajszálér, főleg némely ember arcán v. szemében látható sok kis piros ér. Terpeszkedő, nagyhangu és rekedt, Szemében láthatók a vérerek. (Reviczky Gyula) Az öregúr arca tele volt apró vérerekkel. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): vérérbeidegzés; vérérbetegségek; vérérdaganat; vérérszűkülés; vérértágulás.
véreres.
