vergődés
vergődés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A vergődik igével kifejezett cselekvés, mozgás, ill. állapot; az a tény, hogy vmi vergődik; hánykolódás. A beteg, a haldokló, a sebesült vergődése; a tőrbe esett állat, madár, a horogra került hal vergődése. Kínos volt (tehetetlenül) nézni vergődését. || a. Vmire való vergődés: hosszú küzdelmek után vmilyen állapotba való jutás. Jólétre vergődés. Minden egyesült arra, hogy nemzetünk jobb sorsra vergődését terhessé … tegye. (Kemény Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vkinek erejét meghaladó bajokkal, nehézségekkel való keserves küzdelem, viaskodás; hosszas, megfeszített törekvés, kétségbeesett, kínos és többnyire reménytelen erőfeszítés vmely cél elérésére. Folytonos gondok, megpróbáltatások közt való vergődés. Egész élete csupa kétségbeesett, kínos, reménytelen vergődés. Minden előmenetelünk … csak ok- és céliránytalan vergődés. (Berzsenyi Dániel) Mindig ilyen bal volt itt a világ? | Eredendő bűn, lanyha vétek, Hideglelés, vergődés, könny, aszály? (Ady Endre) A fiai … kezdik ott, ahol ő, a szegénységben, a vergődésben. (Móricz Zsigmond)
vergődéses; vergődésű.
