verőfényes
verőfényes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Napsugártól, verőfénytől derűs, világos időszak, napszak. Verőfényes idő, nap, reggel, tavaszi napok. Tavaszi délután, verőfényes idő, Az égen kis fejér felhők uszdogálnak. (Petőfi Sándor) Gyönyörű, verőfényes délelőtt Triesztből Miramareba mentek csolnakon. (Ambrus Zoltán)
2. Verőfényben ragyogó <hely>. Verőfényes domb, hegy, kert, oldal.
3. (átvitt értelemben) Derűre, jókedvre derítő; derűvel, jókedvvel együttjáró. Verőfényes kedv. Sarolta arcán … gyors volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe. (Jókai Mór) A két fiatal vitéznek az arca a legverőfényesebb örömtől tündökölt. (Mikszáth Kálmán)
verőfényesség.
