vértez
vértez [ë v. e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. (ritka) Azzal van elfoglalva, hogy vérttel ellát vkit, vmit. Hajót vértez; páncéllal vértezi magát.
2. (átvitt értelemben) <Lelkileg> fokozatosan sebezhetetlenné tesz v. igyekszik tenni vkit, vmit. A romboló hatások ellen saját élete példájával vértezi gyermekeit. Sok ok vértezé szívét a szerelem nyilai ellen. (Kemény Zsigmond) Gyávaságnak mondád e kitartást, | Mely Istenéért szívét vértezi. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmivel vértezi magát: <vmilyen erős hatás v. érzelem ellen> vmely tudatos lelki magatartással védekezik. Közönnyel vértezi magát. Érzéketlenséggel vértezte magát.
Igekötős igék: felvértez.
vértezés; vértezett; vértező.
