vetélés
vetélés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a vetél igével kifejezett történés, folyamat, ill. cselekvés.
1. Koraszülés. Természetes vetélés; erőszakos, mesterséges v. művi vetélés: magzatelhajtás, előidézett abortusz. || a. Idő előtti, korai ellés v. kölykezés.
2. (szövőipar) <Szövéskor> a vetélő ide-oda dobálása; a vetülékfonálnak a láncfonalak közé juttatása a szövőszéken való szövés során.
vetélési.
