vétkell
vétkell [ë v. e] tárgyas ige -t, -jen [ë], (népies v. régies) vétkel (ritka)
Véteknek tart, vétkül ró fel, hibáztat, rosszall vmit. Igy töre ki belőled a zseni; Vétkeltem ezt meg nem érinteni. (Arany János) Rohadt papszívek feketén Bűzlöttek [az ó templom] minden szegletén; S több iszonyuság, förtelem, Hogy elsorolni vétkelem. (Arany János–Burns-fordítás)
