vigasztalan
vigasztalan [i v. í] melléknév, és határozószó (választékos)
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, akit bánatában, lelki fájdalmában senki, semmi nem vigasztal. Vigasztalan árva, beteg, özvegy.
2. Olyan, amiben nincs semmi vigasztaló; reménytelen. Vigasztalan helyzet, jövő, szavak. [Juhász Gyula költészetében] sötét az alaptónus, ködös és vigasztalan. (Kosztolányi Dezső) Vigasztalan | józanság töltött el és fájdalom. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Lehangoló érzést keltő, üdítő részlet nélkül való; sivár. Vigasztalan pusztaság; vigasztalan képet mutat vmi. E szókkal az ajtót dühösen becsapta, | Vigasztalan éjben Toldi vitézt hagyta. (Arany János) Mint vigasztalan harcteret | jártam a mocskos … életet. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (régies) Vigasz, reménység nélkül; vigasztalanul. A színpad. Ez a kacér, kendőzött múzsa, aki … otthagyja őket nyomorban, vigasztalan. (Jókai Mór)
vigasztalanság.
