vigasztaló
vigasztaló [i v. í] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. (régies) -lag, -bb Olyan <személy, emberi megnyilatkozás v. ritk. külső hatás>, aki, amely vigasztal vkit. Vigasztaló gondolat, hír, látvány, részvét, szavak, testvér. Apafi … vigasztalólag mondá feleségének: lásd, aligha lesz bajom. (Jókai Mór) Vigasztaló szavai ellenére is érzik rajta, hogy feje felett még sötétebb sors árnya borong. (Kuncz Aladár) Hegy lettem volna, vagy növény, madár … | vigasztaló, pillangó gondolat. (Radnóti Miklós)
II. főnév -t, -ja Az a személy, dolog v. ritk. külső hatás, aki, amely vigasztal(ni szokott) vkit. A megszomorodottak vigasztalója. A zene az ő vigasztalója. Te szép, te kedves kis madár! | Édes enyhítője, Egyetlenegy vigasztalója elbágyadt lelkem fájdalminak! (Bacsányi János) Hanem ő nem mozdúlt, nem ügyelt a szóra, Sem a szentirásból a vigasztalóra. (Arany János)
