villámlik
villámlik tárgyatlan ige -ott, -ana, ..moljon; -ani (csak 3. személyben)
1. (rendsz. alany nélkül) Villámlik (az ég): villám keletkezik, zegzugos v. szétágazó fénye hirtelen végigcikázik az égen. Zuhog az eső, dörög, villámlik. Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott. (Arany János) Olyant villámlott, mintha kétfelé repedt volna az ég. (Móra Ferenc)
2. (ritka, régies) Hirtelen fénnyel feltűnik vmi; kivillan. Aurora, amint fényje megütközött A harmatos fűn, a ligetek között Villámlik. (Csokonai Vitéz Mihály) Ökörszem villámlik itt-ott a tüske közt. (Bársony István)
3. (irodalmi nyelvben) <Fénylő tárgy> meg-megvillan, villog. A huszárnak azért villámlik a kardja, Mert égő szívéhez nagyon közel tartja. (Sárosy Gyula) Csillámlik a …, villámlik a Fényes acél patkó. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Szem, tekintet heves, szenvedélyes érzéstől, erős indulattól, főleg haragtól> meg-megvillan; villog. Villámlott a szeme a haragtól. Egyenessen rám villámlott egy pillantása. (Csokonai Vitéz Mihály) A nő szeme … csodálatosan villámlott e szónál. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Agyába, fejébe villámlik vmi: hirtelen eszébe jut, felötlik, felvillan benne <vmely gondolat>. Az villámlott a fejébe, hogy a szurok felforralásához idő kell. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átvillámlik; bevillámlik; belevillámlik; felvillámlik; keresztülvillámlik.
villámló.
