virágzás
virágzás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a virágzik igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi (vki) virágzik.
1. A növény(zet) fejlődésének az a szakasza, amikor virágot (1) hajt, fejleszt. Korai, kései, tavaszi virágzás; második v. másodszori virágzás; a cseresznyefa, a galagonya, a (vad)rózsa, a szegfű virágzása; a gyümölcsfák virágzásának ideje. A kert most van (teljes) virágzásban. A hársfák is virágzásra tarkultak már. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vkiben rejtőző testi és szellemi erők, képességek, előnyös tulajdonságok teljes gazdagságukban, nagyszerűségükben, pompájukban való kibontakozásának, kifejlődésének folyamata, korszaka, állapota. Vmely író tehetségének virágzása. Ez a leány most van virágzásában. Örök virágzás sorsa már az enyém. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely történelmi, társadalmi alakulat, intézmény v. jelenség olyan állapota, fejlődésének az a szakasza, amelyre a teljes kibontakozás, a nagyfokú és huzamos fellendülés jellemző. Meglepő, pompás virágzás; hirtelen, váratlan virágzás; az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság virágzása; az irodalom, a művészet(ek), a tudomány(ok) virágzása; az ország virágzása; a görög városállamok virágzása; a virágzás magas fokára jut vmi. Virágzásnak indult a gazdaság. A folyóirat hamar elérte virágzását. Az igazgatót illeti a birtoklati jog …, mert ha arrul nem lenne … biztosítva, hogy fáradságának gyümölcsét közvetve az intézet virágzása által élvezheti, nem fejtene ki … szorgalmat. (Táncsics Mihály) Én csak 1927-ben jöttem a városhoz. Akkor már a második virágzását élte a Sertéstenyésztő. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): másodvirágzás.
virágzási; virágzásos; virágzású.
