visszabocsát
visszabocsát tárgyas ige, (népies) visszabocsájt (választékos)
1. Visszabocsát vkit, vmit: megengedi, hogy előbbi helyére visszatérjen. A harmadik felvonásban az történik, hogy a faun … rimánkodni kezd a lordnak, hogy bocsássa vissza a természet ölébe. (Ambrus Zoltán)
2. <Küldetésben járó személyt> küldőjéhez visszatérni enged; visszaküld. Visszabocsátja a küldöncöt, a követet. Nos Voltimand, mivel bocsáta vissza | Testvérünk, a norvég király? (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. <Vezetőt, kalauzt>, ha már nincs szükség rá, hazaenged. Visszabocsátotta a vezetőt. Amint többé nem lehetett eltéveszteni az utat, Alabin visszabocsátá a tatárt. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Elfogott állatot, rendsz. vadat, halat> újra szabadon enged. Az elfogott őzikét visszabocsátotta az erdőbe. || a. <Megfogott, fölemelt tárgyat> hirtelen elenged, hogy visszaessék, v. lassan engedi visszatérni eredeti helyére. Visszabocsátja a függönyt; visszabocsátotta a redőnyt. Visszabocsátá az ajtón a függönyt. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely tárgyat, ingatlan vagyont> volt tulajdonosának v. jogutódjának újra birtokába enged; visszaenged. Visszabocsát vmit vkinek a tulajdonába.
visszabocsátás; visszabocsátható; visszabocsátó; visszabocsátott.
