visszahatás
visszahatás főnév (választékos)
Általában a visszahat igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vmi visszahat vmire, vkire; ellenhatás, reakció.
1. Vmely hatás által keltett, okozott, vele ellentétes jellegű jelenség, történés, cselekvés, megnyilatkozás; ellenhatás, reakció. Visszahatást kelt, szül, támaszt vmi. A visszahatás nem marad el. A visszahatás nem váratott sokáig magára. || a. Vmely másodlagos dolognak, képződménynek a vele szerves kapcsolatban levő, neki létet adó alapra való hatása. Az ideológiának, a szellemi életnek mint felépítménynek a termelési viszonyokra mint alapra való visszahatása.
2. (kissé régies) Ellenállás, szembeszegülés, dac. Az idegen elnyomás erős nemzeti visszahatást keltett. Katona … a nemzeti visszahatás képviselőit … híven festette. (Gyulai Pál)
3. A szervezetnek vmely erősebb igénybevételére, erőfeszítésére beálló elernyedés, kimerülés; reakció. Az első napok lázas munkája után beállott a visszahatás. (Justh Zsigmond)
visszahatású.
