visszanyom
visszanyom tárgyas ige
1. Nyomással előző v. eredeti helyére visszakényszerít vkit, vmit. Visszanyomja a kihúzott dugót; visszanyomja a kiugrott rugót. A vendég menni készült, de a házigazda visszanyomta a székre. Hasztalan nyomta a lovag gyorsan vissza a rostélyt. (Kemény Zsigmond) Nehány darab pénzt készíték kezembe előre, a molnárnak adandó. A csikós észrevette, visszanyomta kezemet. (Jókai Mór) || a. <Nyomás alatt levő tárgyat> ellenkező irányból eredő nyomással többé-kevésbé egyensúlyba hoz. Ő belülről nyomta az ajtót, én pedig kívülről visszanyomtam.
2. (átvitt értelemben) <Személyt, főleg ellenséget> előnyomulásában megakadályozva hátrálásra kényszerít. A támadókat kemény küzdelemben sikerült visszanyomni. Sáncunkhoz visszanyomták emberinket. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Észreveszi Csóri, hogy szorúl a kapca, | Népét visszanyomják, megfordult a kocka. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, költői) A fejlődésben erőszakkal megakadályoz vmit. Nincs hatalom, Mely visszanyom. | És még neked virulnod kell, o hon. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Személyt> nem enged érvényesülni; háttérbe szorít, elnyom. A szegény embereket régen visszanyomták.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) <Hangulatot, lelkiállapotot v. ezt kísérő testi jelenségeket> elfojt, elnyom; nem enged magán úrrá lenni. Némán nyomott vissza egy sóhajt kebelébe. (Jókai Mór)
visszanyomás; visszanyomat; visszanyomhatatlan; visszanyomható; visszanyomó; visszanyomott.
