visszhang
visszhang főnév, (kissé népies) viszhang
1. Az a jelenség, hogy vmely hang(sor) egy távolabbi felületről visszaverődik és ismét, esetleg többször is hallható. Többszörös visszhang. A visszhang szerepet játszik a talajkutatásban. Játszik a visszhanggal. Szilaj üvöltés, vészkiáltás Visszhangja kél az ormokon. (Komjáthy Jenő) Jerichós visszhangot ver a vén Westminster. (Tóth Árpád) || a. Sajátos természeti v. építészeti adottságnál fogva több szótagot visszaadó, ismétlő ilyen jelenség, ill. az a hely, ahol ez tapasztalható. A tihanyi visszhang. Felmentünk a visszhanghoz. Tündér Tihany, felelsz-e énnekem, | ha azt mondom mégegyszer: ifjúság? | Nem szól a visszhang és szivem se szól. (Kosztolányi Dezső) || b. Az így visszavert, ismételt hang, kül. értelmes szó v. mondat. Rettenetes dörgés rázta meg a hegyeket, aknák robbantak, lassan halt el a visszhang. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki mások szavait, véleményét változtatás nélkül magáévá teszi, követi, hirdeti. Meg nem állhatom, hogy szavaitok visszhangja ne legyek. (Petőfi Sándor) Boris valóságos visszhangja volt férje akaratának. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban.> Másokban keltett érdeklődés, hatás. Nemzetközi visszhang; kedvezőtlen visszhang; a franciaországi események visszhangja; visszhangra talál vmi; vkinek a szava v. beszéde visszhang nélkül hangzik el; nagy visszhangot kelt, ver vmi. Leveleim néhánytokhoz … kevés visszhangot költöttek. (Arany János) Sok szép dalom nem érdekel, Viszhangra nálad egy se lel. (Reviczky Gyula) Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? (Radnóti Miklós)
