vitet
vitet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], vitessen [e-ë]
Odahat, gondoskodik arról, eléri, hogy vki, vmi vhova vigyen vkit, vmit. Az orvos a beteget azonnal kórházba viteti. A reggeli lapokat a szobájába vitette. Leste az ifjú …, hogy kivel Viteted holmid s kinek akarod, Ha meredek jön, nyujtani karod? … (Tóth Árpád) Elvetemült uszító! Fegyházba vitetlek azonnal! (József Attila) || a. Viteti magát: a) vkivel: hagyja, hogy vki vigye. Nézd a nagy lurkót, hogy viteti magát; b) vmivel: hagyja, hogy vmi (pl. ár, tömeg) vigye; sodortatja magát; c) vhova: gondoskodik róla, eléri, hogy vhová vigyék. Autóval vitette magát a kórházba. || b. (népies) Hagyja, hogy helyette más vki vigyen vmit. Nem szégyelli magát? Apjával viteti a csomagot.
Igekötős igék: átvitet; bevitet; elvitet; előrevitet; felvitet; hátravitet; hazavitet; kivitet; körülvitet; levitet; odavitet; végigvitet; visszavitet.
vitetés; vitetett; vitethető; vitető.
