vízállás
vízállás [z-á] főnév
1. Vmely folyó- v. állóvíz felszínének magassága. Alacsony, közepes, magas vízállás. A Tisza vízállása Tokajnál 125 cm. A folyók és tavak vízállása fontos a hajózás szempontjából. A Duna és más nagyobb folyóink vízállásáról naponta adnak ki jelentést. [A Nílus] vízállása szabályozza a naptárt. (Csengery Antal) Minden kilométerre egy méter esés. Magas vízállással ekkora esés mellett zúgva rohan előre a folyam árja. (Eötvös Károly)
2. (ritka, régies) Az a mélyebben fekvő terület, amelyet vmely folyó- v. esővíz tömege elönt(ött), eláraszt(ott), ahol a víz megáll. A réteken tavasszal sok a vízállás.
Szóösszetétel(ek): vízállásmagasság; vízállásmutató.
vízállású.
