völgyel
völgyel [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (asztalosipar) Megmunkálandó faanyagot hornyol, rovátkol. A keretet völgyeli.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (tájszó) <Asztagot, szekeret a kévékkel, szénával, szalmával történő megrakáskor> középre rakott kévékkel, ill. széna-, szalmacsomókkal lefogat, hogy az asztag, ill. a rakott szekér széle le ne dűljön. Völgyeli az asztagot. Ügyesen völgyel.
Igekötős igék: kivölgyel.
völgyelő.
