vonalzó
vonalzó főnév -t, -ja
Fából, fémből v. műanyagból készített, sima és többnyire egyenes élű eszköz, amely vonalozás közben a ceruza v. a toll hegyének irányítására való. Beosztásos vonalzó; → fejes vonalzó; görberajzoló, hajlékony, háromszögű, léptékes, mérnöki vonalzó; → T-vonalzó. Vonalzót és körzőt használ. Vonalzóval vonalat húz. Egyik ablak melletti asztalon vonalzó, körző hevert. (Kuncz Aladár) A rajzoló fiatalember … vonalzót vetett át a papíron, és nyugodt, gépies mozdulatokkal vízszintes vonalakat húzott. (Nagy Lajos)
vonalzós.
