vörösödik
vörösödik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) veresedik [ë-ë-ë], ..dett, ..djék (..djen) [ë, ë]
1. Vörössé válik, vörös v. vöröses színt ölt magára. Vörösödik az arca a láztól. Vörösödik az ég. Vörösödik a keze. A tó vérrel veresedett. (Csokonai Vitéz Mihály) Vörösödik az orrom, itt, az orrcsont tájékán. (Krúdy Gyula)
2. (rendsz. hangsúlyos határozóval) Pirul: Fülig vörösödik. Sándor olyat vörösödött, mint a piros posztó. (Vas Gereben) Erzsike fülig vörösödött … a gyanúsításra. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átvörösödik; belevörösödik; elvörösödik; kivörösödik; megvörösödik; nekivörösödik.
vörösödés; vörösödő; vörösödött.
