zagyva
zagyva melléknév és főnév
I. melléknév ..ván, ..vább (rosszalló)
1. (ritka) Összekevert, összezagyvált, zavaros <anyag, kül. folyadék>. Zagyva bor, kotyvalék. || a. (ritka) Összevissza keveredő v. kevert, tisztán nem észlelhető, zavaros <dolog, jelenség>. Különös öszhangban a sok zagyva nesz Lassúdadon kél. (Vörösmarty Mihály) Zavarodik a víz: zagyva képet látok. (Arany János) || b. (választékos) Sokféle emberből álló, mindenhonnan összeverődött <csoport, tömeg>; gyülevész. Zagyva csőcselék, sereg, tömeg. Körűle tenger zagyva nép. (Vörösmarty Mihály) A rendetlen, kiéhezett zagyva csoportok nekiestek az egészségtelen tápláléknak. (Jókai Mór)
2. Össze nem illő részekből álló, összevissza kevert v. összefüggéstelen, értelmetlen, zavaros <emberi megnyilatkozás>. Zagyva beszéd, cikk, előadás, fejtegetés, gondolkodás, gondolatmenet, írásmű, kiabálás; zagyván összehord mindent. A nyelv, melyen szólaniok kell, zagyva, tisztátalan, erőtelen. (Vörösmarty Mihály) Nem értett ő sokat … a zagyva beszédből. (Mikszáth Kálmán) Be kellene csukni bolondok házába, – a sok zagyva, bolond könyvét meg máglyán égetni el a nagypiacon. (Kaffka Margit)
II. főnév ..vát, ..vája (elavult)
1. (rendsz. rosszalló) Zagyvalék (1–2). A fogalmak ezen általános zagyvájában útba akarunk igazodni. (Eötvös József) Az … ragadta meg a figyelmét, hogy ez az egész zuhogó zagyva, mely a nagy kloaka szádába beömlik, … kényszerítve van a katakombákba tódulni. (Jókai Mór)
2. Sás, káka, szittyó, ill. velük benőtt hely, mocsár.
