zajog
zajog tárgyatlan ige -tam, zajgott, -jon, -ni v. zajgani, (költői) zajg
1. (bizalmas, népies) <(Rendsz. több) személy, tömeg> zajong (1), hangosan, zajosan viselkedik; lármáz. Gyerekek, ne zajogjatok. Reggeltől estig zajognak. Hallgass, … madárfogónak nem szabad zajogni. (Vörösmarty Mihály) Játsszatok körülem, kedves gyermekeim, … Zajgjatok jól bátran, óh ne féljetek. (Madách Imre) Az iskolában néhány gyermek zajgott. (Gárdonyi Géza)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Zúgolódik, zsörtölődik, morog; zajong (2). Minek is kenteknek bíró? zajgott az öreg. (Vas Gereben) Zajghatnék én is, lelnék vádakat. (Madách Imre)
3. (költői) <Természeti erő, jelenség (megnyilvánulása)> erős zúgó, harsogó hangot ad. Ijesztő lám ha zajg a tenger is. (Vörösmarty Mihály) Zajg villám, zivatar, bérc, szikladarab, koros erdő. (Arany János)
Igekötős igék: átzajog; belezajog; felzajog.
zajogás v. zajgás; zajogó v. zajgó.
