zaklatott
zaklatott melléknév -an, -abb
1. Olyan, akit, amit zaklatnak, v. zaklattak (1–2). Zaklatott ember, kedély. Zaklatottnak látszott. A sokat zaklatott Magyarország az … óriási török hatalom elleni paizsnak … tekintetett. (Deák Ferenc) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Üldözött, hajszolt, kergetett <állat>. Szakadj meg, mint a vérig zaklatott eb. (Vörösmarty Mihály) Elvittelek volna, mint nap a harmatot … De most, mint a nyilvesszővel a zaklatott Megsebzett oroszlán, ugy megyek el veled! (Petőfi Sándor)
2. (választékos) Zaklatással, bajjal, szenvedéssel, nyugtalansággal teli; hányt-vetett, nyugtalan. Zaklatott napok; zaklatott életet él. Zaklatott évek következtek. Vége felé járt a zaklatott év. (Jókai Mór) Apám … utálta | zaklatott mesterségét. (Szabó Lőrinc)
zaklatottság.
