zápor
zápor főnév -t, -ok, -a
1. Hirtelen keletkező, gyorsan, időben és területileg egyenlőtlenül hulló csapadék, főleg sűrű eső. Nyári, tavaszi zápor; futó, hirtelen, sebes, szakadó, zuhogó zápor; hull, szakad, zuhog a zápor; elkapja, utoléri a zápor; elmos vmit a zápor; zápor módjára; záporként: nagyon hevesen, sűrűn; hull a golyó, mint a zápor; hull a könnye, mint a zápor. A rohanó zápor a rétet el mossa … (Csokonai Vitéz Mihály) Váratlan zápor zengett át a tájon. (Babits Mihály) Friss záporokkal szivárogj a földbe … (József Attila)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek sűrű hullása, nagy sokasága. Könnyek, szitkok, puskagolyók zápora. Melinda, kíméld könnyid záporát! (Katona József) Egyszerre beszéltek, sikongtak a rokoni csókok záporában. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. záporbeszédű; záporcsepp; záporfelhő; zápormosta; záporvíz; záporvájta; záporverte; záporzuhatag; 2. bombazápor; golyózápor; hózápor; könnyzápor; kőzápor; nyílzápor; tűzzápor.
záporos.
