zárhang
zárhang főnév (nyelvtudomány)
Olyan beszédhang, mássalhangzó, amely egymással szemben álló beszélőszerveink között alkotott zár felpattanásával keletkezik (pl. p, b; t, d; k, g). A zárhangok között vannak ajakhangok, foghangok, ínyhangok.
Szóösszetétel(ek): hangszalag-zárhang.
zárhangú.
