zavartalan
zavartalan melléknév -ul, -abb
Olyan, amit nem zavar, nem háborgat semmi; békés, háborítatlan, nyugodt. Zavartalan boldogság, fejlődés, nyugalom. Zavartalanul dolgozik. Az iskola épületének helyreállítása lehetővé tette a tanítás zavartalan folytatását. A munka zavartalanul folyik. Ezen tiszta, zavartalan hangulatban valami szent s ünnepélyes van. (Vörösmarty Mihály) Másnap valóságos ünnep volt … Magyari zavartalanul élvezhetett. (Petelei István) Hogy juthattunk idáig? – kérdem önmagamtól most a zavartalan magányban. (Kaffka Margit)
