zelnice
zelnice [ë-e v. e-e] főnév ..cét, ..céje [e] (népies)
Tavasszal nyíló, illatos fehér virágú cserje, ill. fa, amelynek levelei hosszúkásak, fűrészes szélűek, termése fekete (Prunus padus); díszfának is ültetik. Prunus padus – ahogy a tudósok mondják, zelnice annak, aki a szép szavakat szereti, madárcseresznye, ahogy a pesti gyerek híja. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): zelnicebogyó; zelnicemeggy; zelnicevirág.
