zendít
zendít [ë v. e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e], (-ni) (hangutánzó)
1. tárgyatlan (választékos) Vmire zendít: rázendít. Dalra zendít. Nótára zendített a társaság. A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített keményen. (Juhász Gyula) Farsangi éjszaka után | még gyorscsárdásra zendít a cigány, | s egyszerre, tyuhaj, megvadul a tánc. (Szabó Lőrinc) || a. (vonzat nélkül) (ritka, költői) Zendíts fiú! a jó remény nevében, (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas (régies, költői) Megzendít (1–2). Bosszús hanggal zendítik az ekhót A felhők s paloták. (Csokonai Vitéz Mihály) Bajhírnök, jőj. Zendítsd a harsonát. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: felzendít; megzendít; rázendít.
zendítés; zendített; zendíthető; zendítő.
