zendülő
zendülő [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév (választékos)
1. (ritka, hangutánzó) Olyan, ami zendül (1); zengeni, dalolni kezdő. Dalra zendülő ajak.
2. (gyak. rosszalló) Felkelésben, zendülésben részt vevő <személy(ek), csoport>. Az elnyomók ellen zendülő nép. Egész zendülő tábor hullámzott a kastély felé. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] (gyak. rosszalló) Az a személy, aki zendülésben vesz részt, zendülést szervez; lázadó, felkelő. Nem zendülő ki törvényért csatázik. (Madách Imre)
