zenél
zenél [e] ige -t, -jen [ë]; -ni
1. Vmely hangszeren játszik. Minden vasárnap délután zenél a barátaival. Az öreg úr … lopva zenél csak. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) <Zenedarabot> (hangszeren) játszik. Mit zenélünk ma? || b. tárgyatlan Tud és szokott vmely hangszeren játszani. Zenél a barátod?
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely állat> dallamosan ható hangot ad. Egy kis tücsök zenél a sarokban. Körűle a madár vigan zenél. (Vörösmarty Mihály) Béka zenél, zúg a sás. (Babits Mihály)
Igekötős igék: átzenél; elzenél; végigzenél.
zenélget.
