zengedez
zengedez [ë-e-ë v. e-e-ë] ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett, [e, ë]; -zen [ë], (népies) zengedezik [ë-e-ë v. e-e-ë], (tájszó v. régies) zöngedez [e-ë] (választékos, hangutánzó)
1. tárgyatlan Hosszasabban v. ismételten zeng (1–2). A tenger, ég, föld zengedezzen. (Csokonai Vitéz Mihály) Toldi felől ismét így zöngedez a dal … (Arany János) Szivem csak rólad zengedez. (Reviczky Gyula) Olyan melódiákat nem írt még zeneszerző, mint amilyenek bennem zengedeztek. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka) Hosszasabban v. ismételten zeng (2) vmit. Titkon még is eped, szomorú dalt zengedez ajka. (Kisfaludy Károly)
2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben, gúnyos) (Vmit) zengedez vmiről: áradozó dicsérettel szól vmiről. Az egész szónoklat arról zengedezett, hogy íme, milyen nagy hatalma van az Úrnak. (Jókai Mór) Az egyik hölgy a karmantyújából Bourget utolsó regényét húzza ki, melyről dicséneket zengedez. (Justh Zsigmond)
Igekötős igék: elzengedez.
zengedezett; zengedező.
