zörej
zörej [e] főnév -ek, -e [ë, e]
1. (választékos) Szilárd, kemény tárgyak súrlódásából, összeütközéséből keletkező hang; zaj, zörgés. Fegyverek zöreje; zörejt okoz. Nagy zörejjel robogott el mellettünk a szekér. S ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej. (Petőfi Sándor) Nincs az a … kuglizó …, aki arra a kéjes zörejre, amit a kilenc báb összeomlása kelt, el ne felejtené minden baját. (Mikszáth Kálmán) Az éjszakai csend egészen más. Ez a neszek, zörejek, zajok, sóhajok mögött elterülő valami … talán azonos magával a világűrrel. (Nagy Lajos)
2. (fizika is) Az a hang, amelyet vmely hangforrás szabálytalan rezgése idéz elő. A rádióban hallható zörejek.
Szóösszetétel(ek): 1. zörejelhárító; 2. mellékzörej; szívzörej; vezetékzörej.
