zu
zu mondatszó, (régies) zuh (ritka, hangutánzó)
1. <Vhonnan leeső, vmibe beleeső ember, nagyobb állat v. leeső nagyobb tömegű test, anyag zuhanásának utánzására:> zuhé! A szakadék szélén megtántorodott, s aztán zu, le a mélybe! No a vizslát eloldák, a medve meg’ szaladt … Zuh! a vad egy omlásba: azt hitte mentve van. (Szász Károly)
2. (népies) <Vkinek megtámadására biztatás szavaként.> Zu neki!
