zúg-búg
zúg-búg tárgyatlan ige zúgott-búgott, zúgjon-búgjon (rendsz. 3. sz.-ben) (választékos, hangutánzó)
<Rendsz. több v. erős hangforrásból jövő, de kellemes érzetet keltő mély hang> hosszasan, hangosan, egymást erősítve szól. Zúg-búg az erdő. Pest palotái között a népnek tengere zúg-búg. (Csokonai Vitéz Mihály) Zúgnak-búgnak a trombiták. (Gyulai Pál) Egyszer csak a harangok újra megszólalnak, és zúgnak-búgnak tompán, hosszasan. (Gárdonyi Géza)
zúgás-búgás; zúgó-búgó.
