züllik
züllik tárgyatlan ige -ök, -esz [e]; -ött; -enék [e], -enél [e], -ene [e-e]; zülljön v. (választékos) -jék; -eni [e]
1. <Ember, emberi közösség> erkölcsileg rohamosan és feltűnő mértékben romlik, hanyatlik. Mélyre züllik; züllik az ifjúság. Így züllik a magyar, mint aki kincseket dobál az ablakon … (Babits Mihály) || a. Romlásában vmivé, vmilyenné lesz. Betörővé, csavargóvá, tolvajjá, zsivánnyá züllik.
2. Rossz társaságban éjszakázva, kicsapongva iszákoskodik, lumpol. Hétszámra züllik. Nagyot züllött az éjjel.
3. (népies, régies) Világgá züllik: közösségéből kiszakadva messzire távozik; világgá megy. Itt született, itt nőtt; becsűlete volt itt, Kenyere is holtig; de világra zülle. (Arany János)
Igekötős igék: belezüllik; elzüllik; lezüllik; széjjelzüllik; szétzüllik; végigzüllik; visszazüllik.
züllő.
