zűr
zűr főnév -t, -ök, -je [e]
(bizalmas) Felfordulás, rendetlenség, (zűr)zavar. Teljes a zűr. Ma nagy zűr volt az iskolában. Nagy zűrök vannak a hivatalban. || a. (régies, irodalmi nyelvben) <A természetben, a világmindenségben v. a társadalomban> teljes összevisszaság, zűrzavar, káosz. Melyből világok lettek, a chaosz – Bennem hasonló zűr támadt ahoz, … Lássuk, ha e zűrből valami válna. (Arany János) Őriznünk kell a rend kincseit A még forrongó zűrnek ellenében. (Madách Imre) Csillag sehol; mégis rémlik, mintha rája A vad … zürben valaki vigyázna. (Vajda János)
