zsibog
zsibog tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon (egyes számban csak 3. személyben) (népies)
1. (hangutánzó) <Rendsz. több madár, kisliba v. csibe> ismételten v. folytonosan éles, vékony hangot ad. Zsibognak a libák az udvaron. Idevert madárraj … zsibog és csipog. (Babits Mihály)
2. (hangutánzó) <Tömeg, sokaság> nyüzsögve zajong, zsibong (1). Zsibognak a gyerekek. A piacon zsibogott a sok nép.
3. (ritka, hangfestő) <Nagyobb tömeg ember, állat> nyüzsög. Csak úgy zsibog a szobában a sok légy.
4. (hangfestő) Sajog (1). Zsibog a fogam. Nem fáj már az ujjam, de még zsibog. || a. (hangfestő) Bizsereg. Zsibog bennem minden érzés, Azt gondolom, eszem elvész. (népköltés) Juliska már álmában érezte, hogy a szíve édesen zsibog. (Móricz Zsigmond)
5. (hangfestő) Zsibbad (1). Zsibog a lábam.
