zsigerel
zsigerel [e-ë v. ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë] (ritka)
1. Azzal van elfoglalva, hogy zsigereitől megfoszt, megtisztít <vmely leölt állatot, állati testet, tetemet, főleg baromfit, apróvadat>; kibelez.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ront, pusztít. Nyelvünk se legyen mindenki kapcája,… nyelvünket se engedjék büntetlenül zsigerelni és hóhérolni. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kizsigerel.
zsigerelés; zsigerelhető; zsigerelő; zsigerelt; zsigereltet.
