~ AJ (1)
~ AJ (1), magash. ej, némely kevés igében középképző, mely asz esz helyett áll, p. szak-asz-t, szak-aj-t, szal-asz-t szal-aj-t, hull-asz-t hull-aj-t. Sajátlag ít képzőben az í-nek aj vagy ej-jé változása; sőt a régieknél kiváltkép ezen alakok fordúlnak elő, p. tanejt vagy tanéjt, fordejt és több számtalanok. V. ö. ~ÍT igeképző.
