Á, (2)
Á, (2) természetutánzó hang bizonyos lelki vagy kedélyi állapotok kifejezésére, melyek szájtátás által nyilatkoznak, milyenek a) a bámulás, csudálkozást, ostobaságot együgyüséget jelentők, pl. á! á! ám, ámé, ámít, ámúl, ásít, ájúl, előtéttel: bá, bám, bámé, bámúl, bámész, bámészkodik, báva, má, mákó, málé, mámmám, mámor, mámmog, tát, táté, tátogat, b) némely teljes szivből fakadó, s mintegy nyilt szájon kiömlő indulatokat jelentők, mint: áh, áhít, áhítat, áhítoz, átok, ádáz, ádázkodik; h előtéttel: há, hála, hálál, hálálkodik. Mint természeti hang más nyelvekben is hasonló jelentésü szók alaphangja.
