ÁBRÁZ, (2)
ÁBRÁZ, (2), (ábra-az) fn. tt. ábráz-t, tb. ~ok. Régies, ma: ábrázat, kép. „Uram kerály! meghallgassad, és tennen elmédben ne alóhad (alítsad = véljed), hogy ez képnek csoda volta az mester vétkétől volna, de ezt az Isten szerezte, ki ez ábrázt megkedvelte; ha ez ábrázt megkedvelte, alkoszik (= illik), hogy te szeressed.“ Sz. Katalin verses legendája. „De az teremtő úristen más ábrázatra fordojtá (fordítá). Elálmélkodának rajta mindnyájan, és akarák hogy eltörjék, de az bölcs megtiltá őket mondván: Miért az nagy istennek elyen (ilyen) ábráz kellett, maradjon azon“ Sz. Kat. 2-dik prósai legen.
