ÁLDOZ
ÁLDOZ, (ál-d-oz); áth. m. áldoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Eredetileg am. áldással, hálaimával párosult ajándékot nyujt Istennek. Pogány őseink szent források mellett lovat szoktak áldozni. Átv. és közönséges ért. am. sajátjából valami szükségest, becsest önmagától megvon, s azt akár magánosok javára, akár a közjó előmozdítására fordítja, odaengedi. Aki tehát adománya, illetőleg jótéteménye által tetemes rövidséget nem szenved, az nem áldoz, csak ajándékoz vagy adakozik. Útolsó fillérünket, vérünket, életünket a hazáért áldozni. A szegények táplálására sokat áldozni. Barátink, gyermekeink javáért föláldozni magunkat. „Épít, munkál, gyüjt, koczkáz életével, s a közjóért áldozza napjait.“ Kisfaludy Károly. Néha am. veszélyeztet. Mulandó gyönyörért örök boldogságát, nyereségvágyból hírét, becsületét föláldozta.
