ÁLLATKÖR
ÁLLATKÖR, (állat-kör) ösz. fn. Égtani ért. am. az ég boltozatának azon keskeny köre vagy öve, melyen a bolygó csillagok keringenek, szélessége mintegy húsz foknyira terjed, és tizenkét egyenlő részre, azaz csillagzatra osztatik föl, melyek névszerint versbe foglalva így követik egymást: Kos, bika, ikrek után, rák, arszlán, és aratószűz, mérleggel bökölő, íjász, bak, kanta, halakkal. Az állatkör némelyek szerint: barkör (Zodiacus).
