ÁMBÁR
ÁMBÁR, (ám-bár) ösz. kötszó. Élünk vele, midőn valamely mondatot ellentét gyanánt állítunk egy másikkal szembe, s am. jóllehet, noha. A viszonymondatban mégis, de, mindazáltal felel meg neki, pl. Ámbár lelkemből szeretlek: de kedvedért törvényt nem szeghetek. Ámbár magam is szegény vagyok: mindazáltal, ami telik tőlem, szivesen adok. Midőn az utómondatot vezérli, akkor az előmondat kötszó nélkül áll. Elutazott, ámbár igen kértem volt, hogy maradjon.
