~ ÁNK
~ ÁNK, vékonyhangon ÉNK, (2), igemódosító öszvetett rag, a) az elsőmult többes első személyében, öszve van húzva az illető igeképző a vagy e és többes első személy kifejező ank vagy enk és unk vagy ünk alkatrészekből (melyek régiesen muk mük alakban is előjőnek), pl. fut-a, fut-a-ank, futánk; jár-a, jár-a-ank, járánk; men-e, men-e-enk, menénk; jöv-e, jöv-e-enk, jövénk, b) az ohajtómód többesszámu első személyében, tulajdonkép nánk nénk, elemezve: na-ank, ne-enk, pl. fut-na, fut-na-ank, futnánk; jár-na, jár-na-ank, járnánk; men-ne, men-ne-enk, mennénk; jön-ne, jön-ne-enk, jönnénk. Továbbá maga az ank enk elemezve = en-ek (nos), pl. futánk = futa-enk, vagy -enek, menénk = mene-enk, vagy -enek.
