ÁR, (2)
ÁR, (2), fn. tt. ár-t, tb. ~ak. Harmadik személyi birtokraggal: árja, árjok, árjai, árjaik. Dagadó, emelkedő, magasodva szétterjedő víztömeg; származékai: árad, áradás, áradat, áraszt, áradoz. Ellenkezője az elvont ap, melyből apad, apaszt, apály származnak. Rokon a folyamot jelentő vékonyhangú ér (rivus), valamint a latin mare, német Meer, szanszkrit vári, zend vairi, stb. V. ö. ÁRAD. Alapfogalomban, mint magasságra vonatkozók, egyeznek vele: orj, orom, merj, marj, mart, part. Bővebben l. R, gyök. Árvíz: magasan szétömlő víz. Árvíz által megkárosodni. Árvízbe fúlni. Vetéseket elborító, falukat pusztító árvíz. Tavaszi, téli, jeges árvíz. Duna árja. Átv. ért. bőség, sokaság, özön. Csókár am. sok csók, csók-özön.
„S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.“
Riadozzon diadalmi ének.“
| Vörösmarty. |
