ÁSÍT
ÁSÍT, (ás-ít) önh. m. ásít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Száját föltátva á-féle hangot hallat, mi rendesen unalomból vagy álmosságból, vagy tunyaságból történik. Mit ásítasz itt? tény már valamit. Néha am. valamit áhít, óhajt, kiván. Hiába ásítasz rá, nem kapod meg. Ásítnak az agarak, jó vadászat lesz. Km. Gyöke ás (l. föntebb) rokon azon áh-hoz, melyből a vágyat jelentő áhít származott. Különben képzésre hasonlók hozzá ezen hangutánzó önhatók: von-ít, ord-ít, hur-ít, kukor-ít, nyer-ít, siv-ít, rik-ít, sik-ít.
